Mongol filmek áttekintő katalógusa

Mongol filmek

Mongol filmek

Mongólia fia / Mongol khuu

I. Trauberg, 1936

2017. július 26. - Füredi Zoltán

Az első játékfilm, amit Mongóliában készítettek, a Mongólia fia 1936-ból. A film, tulajdonképpen szovjet alkotás, a Lenfilm produkciója: a stáb, a rendezőt is beleértve elsősorban oroszok. A szereplők viszont már „valódi” mongolok, az akkor alapított Ulánbátori Állami Nemzeti Színház színművészei, és a forgatás is Mongóliában történt. A film határhelyzetét s egyben az együttműködés retorikáját jól megvilágítják A. Piotrovskij, a Lenfilm akkori vezetőjének szavai: „Ez a film alapvetően Mongólia számára készült, ajándékként a mongol népnek. (...) Az, hogy egy fejlettebb ország művészete érdeklődéssel fordul egy elmaradottabb nép életéhez és hétköznapjaihoz nem azért történt, hogy valami „botrányos anyagot” találjon egy egzotikus, primitív világban, sem pedig azért, hogy a „fehér ember” felsőbbrendűségét hirdető eszméket művészi eszközökkel oltsa bele egy elmaradottabb törzs tudatába, hanem hogy megmutassa egy baráti nemzetnek saját hőseit, hogy megerősítse a nemzet öntudatát.”
A fiatal rendezőnő, Ilja Trauberg, a kalandos, feszült légkörű, mozgalmas történeteket kedvelte, ezért a film nagyon sikeres lett, Trauberg megtalálta a hangot a mongol nézőkkel.
A film egy régi mongol mese alapján íródott, egy egyszerű pásztorlegényről, Ceween-ről és szerelméről, a szépséges Dulmaa-ról. Amgalang, az agyafúrt sofőr szintén Dulmaa kezéért küzd: egy láma jövendölése szerint a lányt az nyeri el, aki elragad egy különleges gyümölcsöt Kína elvarázsolt kertjéből.
A történetet a XX. század első negyedébe helyezték, ahol a határon átkelő Ceveen-t egy olyan világ képe fogadja, amiről ő már-már megfeledkezett: amit ott lát, az a terror uralma, fejek hullanak és a városokat ellepték az imperialista japán agresszió elől menekülő földönfutók.

Ceveen mindig arról álmodozott, hogy hős legyen. Úgy tűnik, közel áll hozzá: kihallgatja a japán hadsereg néhány tisztjének tervét, börtönbe zárják, de nagy nehézségek árán kiszabadul és visszatér Ulánbátorba, hogy figyelmeztesse az ottaniakat a veszélyre. Hazájába érkezve Dulmaa vár rá, megnyer egy birkózó bajnokságot és valódi mongol hős lesz belőle – hogy ne legyünk túl bonyolultak. A mongol közönség imádta a filmet, a történet tetőpontján a Nádom képei és a mongol birkózó tornák győztes jelenetei lenyűgözték a nézőket. A Mongólia fiát a szovjet mozikban is játszották óriási sikerrel.
A filmet, a korai hangostechnika eszköztárát kiaknázva arra használták fel, hogy figyelmeztessék a nézőket a Japán „veszélyre”, egy nomád hős utazásain keresztül mutatva be a mandzsúriai helyzetet. Már itt megfigyelhető a törekvés a dokumentarizmus felé, amely aztán a Mongolkino első filmjeiben is állandóan jelen van.

(Orosz cím: Szin mongolij)

Filmrészlet:

Mentés

A mongolok három napja / Mongoliin gurvan udur

Ch. Altan-Ulzii - Ts. Erdenchimeg - D. Amarzaya, 1993

A rendszerváltás utáni, a XXI. századba lépő Mongólia legjellemzőbb, legárnyaltabb és talán legbájosabb képét A mongolok három napja című film rendezői festik:
Mongol népviseletbe öltözött férfi apró lován a dombtetőre kaptat. Előhúz egy távcsövet, és a vidéket lesi. Füves puszta bokrokkal, a tájat egy folyó szeli ketté. A közelben jurták állnak. Az itt élő emberek és vendégeik életébe pillantunk be a filmen keresztül, mintegy a távcsővel nézelődő szemén keresztül – a távcső átalakul kamerává: mintha csak magunk leskelődnénk. Ezentúl visszatérő elem is: nem csupán a jeleneteket választja el, hanem a szereplők kezében is feltűnik – kukkolás a kukkolásban (egy férfi a mosó asszony meztelen lábait lesi, a boltos a városi nőt, a szerzetes a folyóban fürdőző meztelen lányt).
A képek „pusztai valóságshow-t” tárnak elénk – nem kevés erotikával és iróniával. A „bolond” Šaraw festményei ezek: a kiválasztott részletek megelevenednek és állnak lassan össze nagyjából koherens eseménysorrá. A film ezért több is, kevesebb is mint a táblakép. A spektrum szűkebb, de a karakterek mélyebbek, a mikrotörténetek kidolgozottabbak, s ami a fő, megmaradt az élő hagyomány, a mindennapi apró rituálék iráni érdeklődés, a nem megkülönböztetése a szakrálisnak a profántól. Vagyis akár a festmény, akár annak mozgó változata értelmezhető mintegy antropológiai tanulmányként – a szó legjobb értelmében –, ahogy megvalósul benne a kettős látásmód: egyszerre lenni belül és kívül.
A mongolok három napjában két réteg húzódik: az egyik az évszázadok óta változatlan (legalábbis annak tűnő) történéseket, munkafolyamatokat mutatja be (ezek akár önálló filmmé szerkeszthetőek volnának), a másik valamiféle változásra utal: olyan cselekedeteket, tárgyakat... mutat be, amelyek nem részei a helyi kultúrának.
A megjelenő ironikus hang e kettő ellentétéből születik, s ettől válik meghatározható korképpé, ám az európai néző számára nem derül ki, hogy az alkotók mindezt milyen szándékkal mutatják be. Nem eldönthető, hogy az
imént ironikusnak (talán groteszknek?) nevezett hatás mennyiben alkotói szándék, s mennyiben a (európai) néző agyában született képzet. Hiszen a film rétegeinek szembesítése, akár a tradícióktól való eltérést is reprezentálhatná, büszkén mutatva a változásokat. Ennek azonban ellentmond a konkrét utalás, amikor is a kedélyesen vizelő férfi az Amuri partizánok dalát fütyörészi.
A darab az európai rendszerváltozások korszakában készült filmekre emlékeztet, amelyekben szintúgy világosan elkülöníthetőek eme jegyek. Az újonnan beszivárgott szokások, használati tárgyak az ismeretlen szemlélő számára is markánsan elütnek a homogénné vált vidéki környezettől, így válik a nem mongol néző számára is izgalmassá a film.
A film történései szinte teljes egészében külsőben zajlanak. A (vélhetően) amatőr színészek a természetes közeg szinte eredeti megmaradása miatt így nem lapítják másodrendűvé a darabot: a valós cselekedetek mellett megjelenő „megjátszott” részek nem csapnak dilettáns mesterkedésbe.
A rendező/operatőr látásmódja (beállításai, képkezelése) nem üt el az általunk megszokottól. A film formanyelvi jegyeiben sokkal inkább az amerikai tömegfilmek jegyeire ismerhetünk, mint sem az ázsiai (és orosz) filmekére, amelyeknek hosszú elbeszélésmódja csupán nyomokban lelhető fel.
A Mongolok három napja sokkal inkább burleszk, az élénk testbeszéd és a komikus jelenetek kifogyhatatlan sora Öniróniával átitatott derűs film, amely néhány hétköznapi történést dúsít a múlt és a jelen történelmi motívumaival.

Teljes film:

A motor hangja / Motoriin duu

B. Sumkhuu, 1973

A rendező, Sumxüü, főleg történelmi akciófilmek, úgy mint A zavar után (1966) vagy A rejtekodúban (1972) rendezésével szerzett magának hírnevet. Később érdeklődése fordulatot vett és három modern drámát rendezett, melyek első emlékezetes darabja A motor hangja.
Ahogy a Bárcsak lenne lovam bevezetésében megemlítettem, az állattenyésztés csoportos irányítása alá vonása az 1950-es évek vége felé fejeződött be. Azonban a városiasodás és az állattenyésztés „racionalizálása” érdektelenséget szült a fiatal állattenyésztők körében.
Egyrészt az ország fejlődése érdekében szükségszerű folyamat az urbanizáció, ugyanakkor az a Mongólia, melynek gazdasági alapjait az állattenyésztés jelenti, nem veheti semmibe a nomád életmód hagyományait.


A filmben egy olyan fiú karakterét teremtették meg, aki a várost otthagyva vidékre költözik, hogy beálljon az állattenyésztőkhöz dolgozni. A rendező a mű vertikális tengelyébe a fiatal városból érkezett Ganaa és a lusta állattenyésztő Darjaa konfliktusát, míg a horizontálisba Ganaa és Ölzii gyengéd szerelmét helyezi.
Az a bravúr igazán említésre méltó, ahogy a rendező Ganaa-t nem egyszerűen egy kedves, lelkiismeretes személyként ábrázolja, hanem az ő nézőpontjába helyezkedünk és onnan szemléljük a történéseket.
A többi karakterrel ellentétben Ganaa meglehetősen félénk és visszahúzódó. Egyedül él és akarata ellenére keveredik bele a környéken élő emberek ügyeibe, ám ő mindig passzív marad és a mű végéig csak szó nélkül les ki a kunyhója ablakán.
Ölzii, egy fiatal nő szabadságra hazautazik Myangmar-ral, a sofőrrel a Góbi sivatagban élő családjához.
Egy közeli kunyhóban egy fiatal gépészmérnök lakik, aki az öreg szivattyúmotorokat hozza rendbe, hogy ismét vehessenek a kútból vizet. Ő Ganaa. Még a szerelés befejezése után is nagyon sok dolga akad.
Ölzii, fivére Darjaa utasítására, az állatokat az itatóhoz tereli. Időközben Darjaa, aki, hogy valami pénzt szerezzen, bőrszíjakat dolgoz fel, ráveszi Myangmar-t, hogy vigye el a kész nyergeket egy városi kereskedőnek.
Egy napon a család egyik kincse, egy ezüst edény eltűnik és a tettest nem találják. Nem sokkal ezután az ékszíj elszakad és Ölzii, bátyja tudta nélkül, átvisz egy szíjat Ganaa-hoz. A két fiatal néhány romantikus percet tölt el együtt, de hamarosan beront Darjaa és nagy botrányt rendez. Miután észreveszi a szíjat. Ganaa-t lopással vádolja, sőt, később még az ezüst edény eltulajdonításával is meggyanúsítja.
Másnap Myangmar, aki Ganaa-nál tett látogatása során szerez tudomást a történtekről, megerősíti Ganaa igazát. Azt is elmondja, hogy maga Darjaa adta titokban zálogba az ezüstszilkét.
Hála a sofőrnek, a félreértés tisztázódik, de a fivérében csalódott Ölzii anélkül akar elmenni, hogy elbúcsúzna Ganaa-tól. Myangmar unszolására megváltoztatja szándékát és meglátogatja Ganaa-t, aki már nagyon várja. Hosszú perceken keresztül csak csendben néznek egymásra. Végül a motor hangja töri meg a csöndet a Góbi sivatagban…
Azt lehet mondani, hogy a Ganaa szemén keresztül látott kép keresetlen derűje a mongol film történetében egyedülálló kifejezésmódnak tekinthető.
Ez és talán még a Soyol-erdene nevű popegyüttes zenéje teszik igazi remekművé a filmet az újhullámos filmek sorában, ahol mindig a rendezők mély és személyes attitűdje nyilvánul meg.

Teljes film:

Múló idő / Irj yavaa tsag

J. Buntar, 1986

1986-ban készül el J. Buntar filmje, a Múló idő. Ez az az év, amikor Mongólia szarvasmarha tenyésztésének stagnáló helyzete kizökken és végképp kritikusra fordul. Az ország folytatta a nagymértékű befektetést a gazdaságok gépesítésére, ugyanakkor a szarvasmarha tenyésztésben semmi fellendülés nem volt tapasztalható. A városi lakosság gyors növekedése, a szocializmus eredménytelensége szerepelt az okok között.
A helyszín egy nyári mező. Az emberek nagyon várják a nyarat, ennek a termésben gazdag évszaknak az eljöttét. De a nyár eljötte Gotob visszatérését is jelenti. Ezt a fajta kettősséget - mint magában a címben is - a filmben számtalanszor felfedezhetjük.
Maralmaa , egy pásztor lánya, szerelmére, a katona Gotob-ra vár, ám nemcsak ő várja már a fiú hazatérését, hanem édesapja Bagayaa is, aki reméli, hogy a fiatalok összeházasodnak. Bagayaa már öreg ember, aki egész életében juhászként dolgozott és nagyon kritikusan szemléli a mai fiatalokat és az állatok túlzott védelmét.
Egyik nap, egy viharos éjszaka után, látja , hogy a birkák, akiket egy fiatalember bízott, be vannak kerítve., annyira dühbe jön, hogy elesik. Az őt megvizsgáló orvos azt javasolja neki, hogy bízza a birkákat valakire és menjen kórházba, ám az öreg juhász nem így tesz.
Bagayaa, akiben tudatosul, hogy lánya egyedül nem elég a birkák őrzésére, úgy dönt, hogy szomszédja Šadaw segítségét kéri . Šadaw Gotob édesapja, Bagayaa gyakornoka volt, aki egyszer tanácsot kért tőle a múltban. Ennek ellenére , valamilyen oknál fogva Šadaw visszautasítja a kérést.
Üzenetet kapva Gotob-tól Bagayaa állapota javul. ám lánya még mindig aggódik.
Időközben Šadaw-hoz Solongo elszegődik gyakornoknak. Solongo Ulánbátorban nőtt fel, ám nem mehetett egyetemre és bátyjához a szövetkezet elnökéhez jött lakni, és mellesleg ő is titkon Gotob-ra vár.
Gotob visszatérése napjára Šadaw háza népe egy új házat épített így köszöntve a hazatérő fiút.
Ám ez a ház nem Gotob és Maralmaa, hanem Gotob és Solongo részére épült.. Amikor végül a fiú hazatér édesapja szándékai felszínre kerülnek és Bagayaa és lánya haragja egyre nő.
Vajon van-e jövő a szerelmesek számára?

Teljes film:

Mentés

Mentés

Najdan a kis juhász / Khonychin Naidan

N. Nyamdavaa, 1979

A szakdolgozatban nem szerepel.

A film D. Tsevegmid azonos című regényéből készült. A történet egy kedves kisfiú, Najdan mindennapi életén keresztül mutatja be az 1921-es forradalom előtti Mongólia állapotát, a nélkülözést és a megaláztatást, és - természetesen - az "új idők" ígéreteit.

Filmrészlet

A napfogyatkozás éve / Nar khirtsen jil

J. Buntar, 1973

A film a Xalxa folyónál vívott csaták ütötte sebekről beszél, mindezt egy férfi tragikus szerelmi történetén keresztül elmesélve. A mongol filmeket méltató irodalom ezt a filmet mindig megemlíti.
„Egy nagyon jó példa lehet az a jelenet, ahol a bánatos apa és anya ül, túlságosan összetörve ahhoz, hogy akár egy hangot is kiadjanak. Hirtelen egy teve sírását halljuk valahonnan a távolból, egy hangot, mely segít hangsúlyozni a helyszín kopárságát. Szintén, amikor Densmaa fújja a szájharmonikát, a csodálatos természeti panoráma és a fiatal lányra való ráközelítés jól megy a hangszeren játszott dallamhoz, költőien és tisztán ünnepelve a csendes, békés élet és a szerelem örömét, szépségét.”

Teljes film:

Mentés

Nincs köszönet / Tus bish us

D. Khishigt, 1964

(Cím változatok: Medvežija usluga = Medve-szolgálat / Družba družboj = Barátságos barát. Maga a Tus bish us egy szólás, aminek nem értem pontosan a jelentését. Valamiképp a hálátlanságra utal, tehát "segítség helyett víz lesz" a jutalmad. Olyasmi lehet, mint ahogy a hamis kutya belékap a felé nyújtott simogató kézbe... Azaz "jó tett helyébe jót ne várj!" - vagy valami ilyesmi.)

Nincs adat. A szakdolgozat nem tárgyalja.

(Remek film, amely eleven betekintést ad a mongol mindennapokba egy sofőr életén, kapcsolatain keresztül. A fiatal pár száguldása a teherautóban a Hövszgöl tó jegén emlékezetes!)

Teljes film

süti beállítások módosítása