A rendező, Sumxüü, főleg történelmi akciófilmek, úgy mint A zavar után (1966) vagy A rejtekodúban (1972) rendezésével szerzett magának hírnevet. Később érdeklődése fordulatot vett és három modern drámát rendezett, melyek első emlékezetes darabja A motor hangja.
Ahogy a Bárcsak lenne lovam bevezetésében megemlítettem, az állattenyésztés csoportos irányítása alá vonása az 1950-es évek vége felé fejeződött be. Azonban a városiasodás és az állattenyésztés „racionalizálása” érdektelenséget szült a fiatal állattenyésztők körében.
Egyrészt az ország fejlődése érdekében szükségszerű folyamat az urbanizáció, ugyanakkor az a Mongólia, melynek gazdasági alapjait az állattenyésztés jelenti, nem veheti semmibe a nomád életmód hagyományait.

A filmben egy olyan fiú karakterét teremtették meg, aki a várost otthagyva vidékre költözik, hogy beálljon az állattenyésztőkhöz dolgozni. A rendező a mű vertikális tengelyébe a fiatal városból érkezett Ganaa és a lusta állattenyésztő Darjaa konfliktusát, míg a horizontálisba Ganaa és Ölzii gyengéd szerelmét helyezi.
Az a bravúr igazán említésre méltó, ahogy a rendező Ganaa-t nem egyszerűen egy kedves, lelkiismeretes személyként ábrázolja, hanem az ő nézőpontjába helyezkedünk és onnan szemléljük a történéseket.
A többi karakterrel ellentétben Ganaa meglehetősen félénk és visszahúzódó. Egyedül él és akarata ellenére keveredik bele a környéken élő emberek ügyeibe, ám ő mindig passzív marad és a mű végéig csak szó nélkül les ki a kunyhója ablakán.
Ölzii, egy fiatal nő szabadságra hazautazik Myangmar-ral, a sofőrrel a Góbi sivatagban élő családjához.
Egy közeli kunyhóban egy fiatal gépészmérnök lakik, aki az öreg szivattyúmotorokat hozza rendbe, hogy ismét vehessenek a kútból vizet. Ő Ganaa. Még a szerelés befejezése után is nagyon sok dolga akad.
Ölzii, fivére Darjaa utasítására, az állatokat az itatóhoz tereli. Időközben Darjaa, aki, hogy valami pénzt szerezzen, bőrszíjakat dolgoz fel, ráveszi Myangmar-t, hogy vigye el a kész nyergeket egy városi kereskedőnek.
Egy napon a család egyik kincse, egy ezüst edény eltűnik és a tettest nem találják. Nem sokkal ezután az ékszíj elszakad és Ölzii, bátyja tudta nélkül, átvisz egy szíjat Ganaa-hoz. A két fiatal néhány romantikus percet tölt el együtt, de hamarosan beront Darjaa és nagy botrányt rendez. Miután észreveszi a szíjat. Ganaa-t lopással vádolja, sőt, később még az ezüst edény eltulajdonításával is meggyanúsítja.
Másnap Myangmar, aki Ganaa-nál tett látogatása során szerez tudomást a történtekről, megerősíti Ganaa igazát. Azt is elmondja, hogy maga Darjaa adta titokban zálogba az ezüstszilkét.
Hála a sofőrnek, a félreértés tisztázódik, de a fivérében csalódott Ölzii anélkül akar elmenni, hogy elbúcsúzna Ganaa-tól. Myangmar unszolására megváltoztatja szándékát és meglátogatja Ganaa-t, aki már nagyon várja. Hosszú perceken keresztül csak csendben néznek egymásra. Végül a motor hangja töri meg a csöndet a Góbi sivatagban…
Azt lehet mondani, hogy a Ganaa szemén keresztül látott kép keresetlen derűje a mongol film történetében egyedülálló kifejezésmódnak tekinthető.
Ez és talán még a Soyol-erdene nevű popegyüttes zenéje teszik igazi remekművé a filmet az újhullámos filmek sorában, ahol mindig a rendezők mély és személyes attitűdje nyilvánul meg.

Teljes film: