A végnapok szentje (1992) című film a történelmi témát dolgoz fel. A 17. században a mongol törzsek megosztottságban éltek: a déli Belső Mongólia a mandzsu Csing dinasztia fennhatósága alá tartozott, az északi mongol halha fejedelemségek pedig érzékeny status quo-t tartottak fenn a nyugat-mongol Ojrát Kánsággal.
Ebben az időszakban élt a film hőse, Zanabazar, aki mint az élő Buddha reinkarnációja élvezte a halha kán pártfogását. Régibb életében ő volt a Tibetből származó Jebzundamba Kutugtu.
54
A Mongol Birodalom bukása után a mongol törzsek majdnem szétváltak és csak nagy nehézségek árán tartották meg függetlenségüket. Ez a film, mely Zanabazar viharos életét mutatja be, aki a vallás segítségével próbálta egyesíteni a mongol törzseket. A film több egy egyszerű történelmi drámánál, és mind tartalmában, mind témájában roppant időszerű.
1657-ben Zanabazar, az élő Buddha visszatér a tibeti Lászából, hogy a buddhizmust népszerűsítse a halha őslakosok között. Fivére, Čaxun, aki apjuk halála után került a trónra, a Csing dinasztiához húz és feldühíti a békekonferenciára érkező ojrát követet.
A Csing dinasztia uralkodója, Yong-xi nagyon elégedett, hiszen ő sem akarja, hogy a halha és ojrát kánságok szövetségre lépjenek. Megszilárdítja befolyását, hogy fenntartsa a kényes egyensúlyt a két fejedelemség között, annyira, hogy egyikük se legyen elég erős Mongólia egyesítéséhez.
Időközben Galdan lesz az ojrát kán. Zanabazar úgy véli, hogy a vallási kötelék politikai stabilitást hozhat a népnek és ezért segítőjét Cambagaraw-ot a nyugati kánságba küldi. Ám Čaxun követének, aki esküdt ellensége Galdan-nak, ördögi terve elidegeníti egymástól a két kánságot.
Időközben a halha Jasaktu Kan klánban belviszály tör ki a hatalom birtoklása felett és Čaxun, Zanabazar tanácsa ellenére, belekeveredik.