Az aktuális társadalmi kérdéseket taglaló filmek mellett, a hetvenes években is több visszanyúlás történt a forradalom illetve az 1939-es Xalxiin gol-i csatározások eseményeihez. 1970-ben keletkezett az egyik legnépszerűbb társadalmi eposz, a Tisztavizű Tamir, melyet R. Dorjpalam – aki ezúttal kilép a nagy nevettető mester szerepéből - rendezett. A mű Č. Lodoidamba, rendkívül népszerű családregényének filmi feldolgozása. Pátosszal telt, kiszámíthatóan lassan folyó képei vagy huszonöt éven át követik hőseik sorsát, aprólékos részletességgel festenek képet a századelő társadalmi viszonyairól, az oroszországi forradalom és polgárháború Mongóliát átsöprő viharáról. Szolgák és urak viszik előre a cselekményt fordulatokban bővelkedő szaraband stílusban, gyönyörű tájakon fényképezve.
Az irodalom és a film közötti kölcsönhatásnak Mongóliában is régi hagyománya van, amely a Mongolkino első filmjéhez vezet vissza. A korai filmek készítésében aktívan részt vett T. Nacagdorj amatőr író: az ő forgatókönyvei alapján forgatták az első agitációs munkákat, a Norjmaa útja, az Egy eset a határon vagy a Farkasfalka című filmeket. Nacagdorj szintén vészt vett a híres szovjet-mongol film munkájában a Süxbaatar létrehozásában is. A következő években a film kapcsolata az irodalommal jelentősen megerősödött, különösen a történelmi regény műfajának megjelenésével.
A sorozat és a film többszöri vágások és újrakeveréseknek esett áldozatul, többféle változatban forgalmazták. A második rész 1971-ben, a harmadik 73-ban készült el.
Az öt órás, szélesvásznú film idegen szemmel nehezen nézhető, értő fül számára viszont igazi kincset jelentenek a választékos, kissé archaizáló dialógusok.
Teljes film, 1-3 rész:
