A gyermekek nyomora a témája N. Urančimeg csöppet sem vidám filmjének. A címe Pányva, 1991-ben készült. Mongóliában a változások után számtalan probléma ütötte fel a fejét, a lakáshelyzet rosszabbra fordult és az emberi kapcsolatok tönkrementek. Hajléktalan gyerekek tömege árasztotta el az utcákat, akik hamarosan készek lettek megtenni mindent a betevő falatért és így a bűnözők könnyű prédájává váltak.
A film főhőse Toguldur, aki édesapja sírkövére szeretné összegyűjteni a pénzt, betöréseknél segédkezik. Egy kötél segítségével magas épületek ablakain mászik be, majd kinyitja az ajtót a betörőknek. Otthonról elszökött, amikor édesanyjához egy másik férfi költözött a lakásba.
Egy nap a fiú megismerkedik egy vallásos emberrel, aki a vidéki élet szépségeiről beszél. Az öregembert hallgatva a fiú egyre nagyobb vágyat érez a vidéki élet iránt, ám közben barátja, Enxee, akit a betörők elhurcoltak, meghal. Toguldur, hogy bosszút álljon, a legközelebbi betörésnél felveszi a telefont és elmondja, hogy betörők vannak a lakásban.
Azt hiszi, végre szabad, de a betörők megússzák és sarokba szorítják a fiút…
A kamera, akár egy dokumentumfilmben, eleven realizmussal követi a gyerekek tragikus sorsát. A filmet akár tekinthetnénk a neorealizmus mongol változatának is.
Teljes film
